2015. augusztus 23., vasárnap

1981 Van Scoy Diamond Mines 500

Az 1981-es 500 mérföldes Pocono-i verseny az Indy versenyzés utóbbi évtizedeinek egyik legkülönlegesebb versenye volt. Ekkoriban az USAC-CART háború az első felvonásának a végéhez közeledett és ennek egyik következménye volt ez a furcsa verseny.




Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.


1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.

Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.





1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.

Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.

A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.



A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.


Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.

„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”




„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”

„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”





A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.

A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.

A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.

Eredmény:

PozVersenyző#TulajdonosAutóKörökStátusz
 A.J. Foyt 
 14 
 A.J. Foyt  March 81C 04/Cosworth 
122 
 célba ért 
 Geoff Brabham 
 50 
 Josele Garza  Penske PC9/Cosworth 
122 
  célba ért 
 Tom Bigelow 
 56 
 Richard Hammond  Penske PC7 006/Chevrolet 
122 
  célba ért 
 George Snider 
 84 
 A.J. Foyt  Coyote 81 1/Cosworth 
121 
  célba ért 
 Harry MacDonald 
 45 
 Sherman Armstrong  Lola T500B/Cosworth 
120 
 célba ért 
 Billy Vukovich 
 42 
 Harry Schwartz  Watson/Offenhauser 
119 
  célba ért 
 Jim McElreath 
 23 
 Shirley McElreath  Eagle/Offenhauser 
118 
 célba ért 
 Roger Rager 
 66 
 Louis Seymour  Wildcat III/Chevrolet 
113 
szárny
 Chip Mead 
 49 
 Frank Carlone  Eagle 8102/Cosworth 
106 
felfüggesztés
10 
 William Henderson 
 71 
 Tom Frantz  Eagle 72/Offenhauser 
105 
  célba ért
11 
 Mark Alderson 
 97 
 Steve Enslow  D/Chevrolet 
104 
  célba ért
12 
 Jack Hewitt 
 58 
 Radio Hospital  D/Chevrolet 
97 
  célba ért
13 
 Smokey Snellbaker 
 54 
 Charles Lloyd  D/Chevrolet 
94 
  célba ért
14 
 Steve Ball 
 85 
 Robert Gaby  Coyote 71/Chevrolet 
94 
  célba ért
15 
 Bill Tyler 
 57 
 Lyle Roberts  D/Chevrolet 
88 
  célba ért
16 
 Tom Sneva 
 2 
 Dan Cotter  March 81C 02/Cosworth 
79 
váltó
17 
 Vern Schuppan 
 33 
 Red Roof Inns  McLaren M24/Cosworth 
76 
Olajnyomás
18 
 Richard Hubbard 
 26 
 Shirley McElreath  Eagle/Chevrolet 
75 
 hengerfej
19 
 Jeff Bloom 
 11 
 Cecilia Smith  D/Chevrolet 
73 
 hengerfej
20 
 Dick Simon 
 22 
 Ralph Wilke  Watson/Cosworth 
66 
  célba ért
21 
 Larry Rice 
 28 
 Lloyd Weaver  D/Chevrolet 
65 
  célba ért
22 
 Dean Vetrock 
 70 
 Dean Vetrock  Eagle/Chevrolet 
57 
 üzemanyag 
23 
 Johnny Parsons 
 43 
 Sherman Armstrong  Armstrong SEA 1/Cosworth 
37 
hűtő
24 
 Paul Pitzer 
 51 
 GCQ Racing  D/Chevrolet 
27 
felfüggesztés
25 
 Jerry Sneva 
 17 
 Rolla Vollstedt  Vollstedt 77 14/Offenhauser 
24 
Üzemanyag cella
26 
 Salt Walther 
 12 
 Dan Cotter  Phoenix March/Cosworth 
21 
gyújtás
27 
 Gary Bettenhausen 
 27 
 Rolla Vollstedt  Vollstedt 73 13/Offenhauser 
16 
olajnyomás 
28 
 Duke Cook 
 25 
 Michael Aberle  D/Chevrolet 
motor
29 
 Jan Sneva 
 98 
 Agajanian-King  King PC7 9/Chevrolet 
motor



Forrás:Kavicságyblog és Speedsport

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése